A MIKSZÁTH KÁLMÁN TÁRSASÁG KÖRLEVELE
2010. 1. SZÁM

Kedves Tagtársaink!

Amiről olyan sokat beszélgettünk, íme, elérkezett. Benne vagyunk a 2010-es esztendőben, amin egy kicsit csodálkoznunk kell, hiszen még csak tegnap indítottuk az új évezredet. Ki játszik itt az idővel?

Vagyis hát megkezdjük a Mikszáth évet. Hiteink szerint sokféle esemény készülődik. Nógrád megye szervezi a maga programjait, a Petőfi Irodalmi Múzeum is nagyon tettre készen mozgolódik. A Mikszáth iskolák is fényesítik programjaikkal a megemlékezés eseményeit. Mellettünk van a Duna Televízió, nem árt, ha a meghívókból mindig küldenek egyet Matula Ágnes szerkesztő nevére-címére. S ne feledjük a Magyar Rádiót, ahol Liptay Katalin várja hazulról a híreket. És Csongrády Béla a Nógrádnál? Ő aztán megír mindent, csak tudjon róla!

És mi magunk is megmozdulunk. A pénzéhes idő nem kedvez nekünk, de hát nem mindig a pénz uralja az embereket, így bennünket sem. Ami az erőnkből telik, azt megtesszük. Főleg úgy, ha társaság tagjai, a társasághoz szervezetileg vagy lelkileg tartozó intézmények, települések szintén magukénak érzik a megemlékezés fontosságát.

„A házasságot hét tél, hét nyár próbálja ki, a nagyságot száz tél, száz nyár.” Mikszáth írta azt, talán valamelyik, Jókairól szóló karcolatában. S immáron neki is letelt a százesztendős próbaideje. Szüksége nem nagyon volt rá, hiszen az életmű már a befejezés pillanatában, 1910. május 28-án a halhatatlanság köntösét viselte. Azóta sem tudott rajta senki és semmi rontani. Értelmezni, magyarázni, okoskodni lehet, de Mikszáthot félre tenni soha. Ha valaki kételkedne ebben az igazságban, akkor gondolja végig a valóban eltelt száz esztendő magyarság ismeretét és a magyar olvasói szokásokat, sikerlistákat. Vagy egyszerűen csak vegye le a könyvespolcáról a Szent Péter esernyőjét, olvassa el, s utána próbáljon másként érvelni, de nem tud.

Erről szól tehát az 1910-es év. Úgy ünnepelünk, hogy két koszorúzás, megemlékezés, konferencia stb. között Mikszáthot olvasunk. Tegnap is, ma is, holnap is.

Tisztelt Tagtársunk!

Az ünnep fényes napjai, hetei alatt nem feledkezhetünk meg a hétköznapok fontosságáról sem. Mármint annak jelentőségéről, hogy ebben az évben is fizetnünk kell, illetve adakoznunk. Vagyis segítséget kérnünk. Vegyük sorjába.

Fizessük be minél előbb az éves tagsági díjat!
Ennek az összege 1500 Ft, tavaly októberi közgyűlésünkön döntöttünk erről. Természetesen, mint mindig, szívesen fogadunk felülfizetéseket. Magyarul: jobban ad, ki többet ad.
Ha a csekket elveszítené, ide írjuk számlaszámunkat: 11705008 – 20467087
Készüljünk az 1 % adó befizetésére!
Az elmúlt évben ennek az összege 204.627 Ft volt. Hálás szívvel köszönjük, de nem vagyunk elégedettek. Ahogy az intézményfenntartók szokták mondani: nagyon sok tartalék rejtőzik még bennünk.
Adószámunk, amire hivatkozni kell: 18632477 – 1 – 12

Valamint harmadjára segítséget kell kérnünk. Keressenek tisztelt tagtársaink minél több ismerőst, barátot, Mikszáthoz kötődő nagyvállalkozót, Mikszáthot rendszeresen olvasó milliárdost, hogy támogasson bennünket. Akár egy százalékával, akár egyszeri apró és nagyobbacska összeggel. Az OTP tájékoztatása szerint minden mennyiségben tudnak pénzt befogadni a társaság számlájára!

Mindezt tegyük Mikszáthért, a mi örömünkre a jelen elismerésében, a jövendő megbecsülésében reménykedve. Mert Mikszáth is megmondta:
„Amelyik nemzet nem becsüli meg a nagy embereit, annak nem is születnek többé nagy emberei.”

Egy szó, mint száz: boldog új esztendőt kíván minden kedves barátunknak a Társaság vezetősége!

2010. január 4.