A kórházban adtuk át neki azt az oklevelet amelyben igazoltuk, hogy a Mikszáth Kálmán társaság örökös, tagdíjat nem fizető tagja lett.  Az ő írása vezeti be a társaság jubileumi évkönyvét. Mikszáth óra-díjas tagtársunk. Már ennyi is elég lenne  a veszteség nagyságának kifejezéséhez.

Tegyük még hozzá sokunk szíves emlékét: a vele való találkozások felejthetetlen hangulatát, a palóc adomák ellenállhatatlanul mulatságos elmesélését, amelyeken ő maga is nagyokat nevetett.
S persze a legfontosabb: az írói életmű. Nem is olyan régen tért vissza alkotásaival a magyar irodalmi közéletbe s főleg a palócföldre. Mindenekelőtt Mátraballára, amely örök élmény, téma volt számára. Élete utolsó könyveiben ezt a falut írta: alakjait, meséit, vidámságát, fájdalmait, hagyományait, boszorkányait pajzán történeteit, ízes ételeit – mindent amit erről a tájról és népéről tudni lehet.
Tudni lehetett… most már ő sem mesél tovább, félbemaradt a történet.
Elképzeljük őt most Mikszáth mellett a mennyei Parnasszuson. Hogy ott micsoda vidámság lehet fent! S mekkora szomorúság van most itt lent…
Temetése,vagyis hamvainak szétszórása 2013 december 14-én, délelőtt 11 órakor lesz Mátraballán. Eggyé válik szülőföldjével, a palócok földjének porával…