Emlékezés Mikszáth Kálmánra – Arany nap, 2017. május 27.

Hírlevelünk 2. számában, meghirdetett programunk szerint a Fiumei úti Sírkertben, elsőként Mikszáth Kálmán sírjához vezetett utunk, hogy emlékeztünk halálának 107. évfordulójára.

Az írás folytatódik! Képek az eseményről pedig ITT.

Társaságunk elnöke, dr. Kovács Anna köszöntötte a megjelenteteket, majd átadta a szót a pásztói Mikszáth Líceum diákjainak, Kövesi Viktóriának, Sevelya Virágnak, Gortva Istvánnak, Figura Benedek Tibornak és igazgató asszonyának, Herczegné Varga Ilonának, akik egy különleges összeállítással emlékeztek Mikszáth Kálmánra és a 200 éve született Arany Jánosra.

A megemlékezés „Mikszáth és Arany” címmel itt olvasható!

A koszorúk, virágok elhelyezését követően elsétáltunk Arany János sírjához. Elnökünk a tőle megszokott módon, nem életrajzi momentumokat citálva emlékezett Arany Jánosra, hanem irodalmi idézetekkel gazdagított (Shakespeare, Petőfi, Madách) beszéddel, melyben felolvasással segítségül voltak tagtársaink is, Szekeres Sándorné, Sztermen Ildikó és Angyal Béláné. Beszédében az www.unikornis.hu honlapon megjelent „Kortársunk-e Arany János?” c. írásból is válogatott szemelvényeket, melyben megkérdezett kortárs írók, költők, irodalmárok nyilatkozataiból is felolvasott néhányat,…hát, igen érdekesnek bizonyult!
Virággal búcsúztunk Arany Jánostól is, s elindultunk második színhelyünkre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba.

A Bártfay-teremben megtartottuk 2017.évi Közgyűlésünket, ahol az előző év tevékenységéről Kovács Anna elnök számolt be, a pénzügyi kimutatást, Takács Éva , az Ellenőrző bizottság tagja ismertette, melyet a tagság elfogadott, az OBH-hoz küldendő dokumentummal együtt.
Itt köszönjük meg Pádár Eszternek, a PIM főosztályvezetőjének, program szervezőnek, hogy ismét befogadtak minket, s a díjmentes kiállítás látogatást is biztosították, valamint Takács Évának és Ferinek (tagtársaink), hogy egy kis pogival, innivalóval megvendégeltek bennünket.

A kötelező program után ismét Arany Jánossal foglalkoztunk. Az alábbiakban a PIM honlapján található kiállítás ismertető olvasható:

„Az Önarckép álarcokban. Arany János emlékkiállítás című tárlat célja, hogy megidézze a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusáról a köztudatban élő képet és a költő kevésbé ismert arcaival is megismertesse az érdeklődőket.

A kiállításunk Arany Jánosa kortárs klasszikus. Életútjának, személyiségének újszerű bemutatása minden generációhoz szól: azokhoz is, akik szinte önkéntelenül, mindennapjaikban is használják szavait és fordulatait, akik tudják, ki volt Edward király, Ágnes asszony, az öreg Bence, mit jelent a radványi sötét erdő, a drégeli rom, a margitszigeti tölgyfák vagy a főváros baljóslatú hídja. Interaktív, korszerű felületeken, eszközökön is megjelenik a költői világ, így személyes élménnyé válhat a találkozás a művekkel a diákok és a fiatalok, ugyanakkor a felnőttek, vagy a családdal érkezők számára egyaránt. A Toldi-történet fordulatait például a kiterjesztett valóságot érzékeltetni képes installáció segítségével ismerhetjük meg, Arany János metaforáihoz pedig hangulatjelekkel kerülhetünk közelebb, vagy örökbe fogadhatunk egy-egy izgalmas, már kihalófélben lévő szót.
A kétnyelvű, bőséges hangzóanyaggal megtámogatott tárlat egyszerre használja a klasszikus emlékkiállítások, valamint intézményünk tárlatainak – ma már szinte márkának számító – vizuális arculati eszközrendszerét. A szokatlan látványvilág, illetve az életmű szöveguniverzumát körülvevő korabeli festmények, szobrok keltette hatás minden bizonnyal a meglepetés erejével hat majd, hiszen nem csupán ismeretlen kéziratok, Arany-portrék, illusztrációk várják a látogatót, hanem a korszaknak a költő témáihoz szorosan köthető, rendkívül színvonalas képzőművészeti alkotásai, a nagy ütemben előretörő fényképezés sosem látott, korai emlékei, vagy a folyóirat-illusztrációk, karikatúrák világa is. A kiállítás összképét a nyilvánosság, a közélet, az urbanitás terei, valamint a „kisvilágok” intim közege, Arany János személyes tárgyai, kéziratai, családi ereklyéi egyaránt meghatározzák.

A költői maszkokra, megszólalói szerepekre épülő tárlat alapkérdése: milyen eszközökkel próbálkozott Arany, hogy közvetítse a hagyományt, hogy hitelesen tegye átélhetővé olvasói számára a saját nemzeti közösségéhez való tartozás érzését. Jól ismert lírai és epikus művekből kiemelt alakokat állítunk szembe, hogy a furcsa, magasztos és a parodisztikusan költői álarcok feszültsége, a már ismert figurák, történetek újragondolására, saját vélemény kialakítására késztessék és közben szórakoztassák a látogatót.
„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. E rejtvény azóta is nyitott feladvány: a jegyző, a hivatalnok, a tanár fegyelmezett, nyilvános szerepei mögül ki-kilép az érzékeny, önmarcangoló, labilis lírikus. Egy sziporkázó ötletekkel, „nyughatatlan vándorösztönnel” megvert, változatos műfajokkal kísérletező zsenivel és egy hol rejtőzködő, hol szokatlanul nyílt, közvetlen humorú személyiséggel ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói.”
Egy különleges, interaktivitást sem nélkülöző, nem hagyományos, tárgyi világban gazdag kiállítást láttunk, ahol a főszerep Arany Jánosé.

Arany napunk utolsó programja a Margit sziget volt.

A PIM munkatársa, Nagyvári Ildikó volt vezetőnk a „kissé” feltúrt szigeten. Elsődleges célunk a „Művész-sétány volt”, ahol egy-egy író, költő szobránál megállva irodalmi szemelvényeket hallhattunk vezetőnktől. Arany János szobrához érve tagtársaink, Pásztorné Éva összeállításában és előadásában a költő a szigeten töltött időszakáról, az itt született műveiről hallhattunk, az emlékezésben segítségére volt Pásztor Sándor és Bacskóné Marika.

A kápolnánál megpihenve derült ki, hogy egyik tagtársunk elmaradt, kinek keresésére indult alelnökünk, de nélküle tért vissza a várakozókhoz. Kissé aggódva, de el kellett indulnunk, s majd a hazafelé tartó buszon derült ki, hogy az eltűnt tagtársunk hazament egy menetrendszerű járattal.
Egy igazi nyári napon, egy gazdag program után, kissé fáradtan tértünk haza Mikszáthtal és Arannyal a szívünkben.
Bagyinszki Istvánné, titkár