Év elején vezetőségünk úgy döntött, hogy programjainkon, névadónkra való emlékezés mellett a 200 éve született Arany János előtt is tisztelgünk. Így volt ez januárban, májusban majd ezen a forró, nyári kirándulásunkon is. (Bővebben a Továbbra kattintva, képek ITT.)

A Mikszáth Kálmán Társaság tagjaival augusztus 3-án, két kisbusszal Nagykőrösre indultunk Salgótarjánból és Balassagyarmatról. Csatlakoztak hozzánk mátraszelei, szurdokpüspöki, vanyarci, mohorai társaink és vonattal is érkeztek Budapestről páran. Örömünkre örökös elnökünk is velünk tartott.

Nagykőrös főterére érve, találkozási pontunk az Arany János Kulturális Központ volt, ahol már vártak bennünket. A Rácz József Galériában március 2-án , dr. Praznovszky Mihály által megnyitott, „Arany 200 – Arany János, a nagykőrösi pedagógus” c. kiállítást Mészáros László történész-muzeológus vezetésével néztük meg, mely igen gazdag tárgyi anyagban, interaktivitásban s természetesen Arany idézetekben.

A kiállításról a rendezők, az alábbiakat írták:

„A kiállítás Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezve bemutatja Nagykőrös „szellemi virágkorának” időszakát, azokat az éveket, amikor a nemzet koszorús költője kilenc évig a helybeli református főgimnáziumban tanított. Arany nagykőrösi életét a kiállítás korszerűen dolgozza fel. Információs paneleken olvasható az egyes témák tájékoztató szövege képekkel, idézetekkel színesítve. Megtudhatjuk ezekből, hol és hogyan élt a költő városunkban, hogyan születtek nagykőrösi tárgyú versei, mint A vén gulyás és A tetétleni halmon. Olvashatunk családi életéről, költőtársairól, akik gyakran meglátogatták őt, a betegségeiről, a tanári pálya nehézségeiről („A dolgozatjavítás dandárja…”) és irodalmi munkásságáról, balladáiról, verseiről. A vitrinekben Arany János és családja által használt eredeti tárgyak láthatók, emellett a költő kéziratai, az általa kitöltött osztálynaplók és néhány kiadott könyve tekinthetők meg. Az egyes enteriőrök megjelenítik Arany János dolgozószobáját, a díszesen faragott fejfák a református temetőt, amely kedvelt sétahelye volt a költőnek. Arany gyakran és nagy kedvvel pipázott, erre utal egy szép pipatartó tele pipákkal. Az egyik vitrinben pedig Arany saját pipája is megtekinthető, a mindig magánál tartott meggyfa botjával együtt. A kiállításba korszerű infokommunikációs eszközöket építettünk be, melyekkel interaktívvá válik a tárlat. Így például egy terminálnál emlékfotót lehet készíteni, akár korabeli viseletekbe beöltözve is. Emellett levelet is lehet küldeni Arany János nevében fogalmazva. Az „akkor és most” terminál révén nagykőrösi épületeket, városképeket ismerhetünk fel és rácsodálkozhatunk, milyen volt mindez 100-150 évvel ezelőtt. A több helyen elhelyezett fülhallgatók használatával Arany ismert verseit (pl. A walesi bárdok, V. László, Családi kör stb.) hallhatjuk neves színművészek tolmácsolásában. A kiállítás utolsó része egy Arany-korabeli tantermet jelenít meg katedrával, iskolapadokkal, fali térképpel. A padokba ülő diákok Aranyról szóló rövidfilmet láthatnak és korabeli taneszközökkel ismerkedhetnek meg.”

A városközponti sétában vezetőnk szakszerű tolmácsolásában minden Aranyhoz kötődő ill. műemlékileg is érdekes épületet megismertünk, megnéztünk. A Városházát, mely egyik jelképe a helynek, lépcsőiről a egész teret belátva ismertük meg az épületek történetét. Átsétáltunk a Református templom parkjába, ahol Arany János szobránál (melynek mellékalakja a „vén gulyás” és kutyája) koszorút helyeztünk el tiszteletünk jeléül, s csoportkép is készült Társaságunkról.

Szerencsére be tudtunk menni a Református templomba, melynek történetét hallgatva megcsodáltuk belső terét, majd páran megmásztuk a toronyba vezető 119 lépcsőfokot, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. A park mellett van az Arany János Református Általános Iskola, közelében az Arany János Református Gimnázium , ahol 9 évig tanított a költő, majd azok a lakóházak következtek, melyeken emléktáblák jelzik az ott tartózkodását. A Hősök tere nagy megújulások alatt állt, így annak nevezetességeit csak távolabbról láthattuk.

A katolikus templom megtekintése, a Postapalotáig tartó séta meg is kívánta, hogy a tikkasztó melegben felfrissülésre vágyó társaság kis szünetet tartson. Több szökőkút, csodaszép virágos, fás parkrész és Petőfi Zoltán emlékét őrző tábla is látnivalóink közé tartozott. A rövid ebédidő, kinek finom falattal, kinek hideg sörrel vagy az ország fagyija megkóstolásával telt el.

A városból Cegléd felé menet még megálltunk az éppen zárva lévő, felújítás előtt álló Arany János Múzeumnál. Az előtte lévő „A nagy tanári kar” szoborcsoportnál – Varga Imre alkotása – örökös elnökünk, Praznovszky Mihály mesélt az Akadémiai tagsággal rendelkező különleges tanári karról. Közben megérkezett Oláh Róbert, a múzeum geográfusa, történésze, aki a múzeum felújítási tervéről, új kiállításáról ill. nagykőrösi ismereteinket gyarapítva újabb érdekességekről beszélt, megmutatva a parkban látható nagy kőrisfát is, melyet Arany tiszteletére neveztek el.

Cegléden a Kossuth emlékekre voltunk kíváncsiak. Első utunk a Kossuth Múzeumba vezetett, ahol a múzeum igazgatónője, Reznák Erzsébet fogadott, s igen egyedi, különleges, ismeretekben gazdag, kiállítás és múzeum vezetésben részesített minket.

Rövid ismertető a Múzeum honlapjáról: „A múzeum Kossuth-gyűjteményének jellegzetes darabjait bemutató tárlat címe Kossuth Lajos egyik mondatára utal. „Én csak tükör valék, mely a kapott fényt visszasugározá.” – hangzik a teljes mondat az 1867-ben a jászladányi választókhoz címzett levélből. Az állandó kiállítás a gyűjtemény leglátványosabb részét, Kossuth Lajos személyével, családjával, valamint a ceglédi Kossuth-kultusszal kapcsolatos tárgyi- és dokumentum anyagot mutatja be. A tárgyi gyűjteményből kiemelkedő jelentőségűek a kormányzó bútorai, személyes használati eszközei, pénzügyminisztériumának asztalai, halotti maszkja. Ide tartozik a róla készült ábrázolások hatalmas és változatos kollekciója, köztük a féltve őrzött fényképek. A történeti gyűjtemény Kossuth életének írásos emlékeit is őrzi: kézírásos levelei, általa kiadott iratok, róla szóló cikkek találhatók benne.”

Megtudtuk többek között azt is, hogy a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya 2014-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség jegyzékébe. A Múzeum után kis városközponti séta következett a Városi Könyvtár munkatársával, Antal Bettinával. Utunk első állomása természetesen az ikonikus Kossuth-szobor volt, melyet 1902-ben avattak fel, a szobor mása 1928-tól New Yorkban is látható. A Szabadság teret körbe véve több nevezetes épületet is láthattunk. Sétánk következő állomása a Kossuth-erkély volt (sajnos csak kerítésen kívülről láthattuk), melynek kövei Pozsonyból származnak. Megnéztük azt az emléktáblát is, mely a nagy „toborzó beszéd” helyét jelöli (háló mögött, felújítás miatt), valamint a Kossuth-téren a szintén híres Dózsa szobrot (Somogyi József alkotása), hogy más történelmi személyiségre is emlékezzünk.

Köszönet vezetőinknek, akik a közel 40 fokos hőségben is vállalták, hogy Társaságunknak bemutatják kiállításaikat és városukat, s természetesen tagtársainknak (34-en voltunk), hogy kitartó, lankadatlan figyelmükkel ismét bizonyították hűségüket Társaságunk felé!

Salgótarján, 2017. augusztus
Bagyinszki Istvánné, titkár