Megvettem egy furcsa könyvet. Furcsa volt, mert nagyon vékonynak tűnt az eredetihez képest. Ez van a borítóján: Mikszáthné Mauks Ilona. Két különös házasság. Ilyen címen könyv eddig nem jelent meg, valami újdonság lesz. Ismertem egy Mikszáthné kötetet, annak ez volt a címe: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Bp. 1957. Szépirodalmi könyvkiadó. (Magyar századok sorozat.) Az a kötet, 410 oldal volt fényképek nélkül. Ez 227 oldal, jóval kisebb méretben.

Mi ez a könyv? Az utószót a szerkesztő és válogató és átdolgozó Bán Magda írta. Kiderül belőle, hogy egyszerűn meghúzták Mikszáthné visszaemlékezéseit. Magyarul: megrövidítették. Eladhatóvá tették. Kérdésem: szabad-e ilyesmit tenni? Főleg amikor beleolvasok a szerkesztő utószavába. Leírja, mit miért hagytak el az 1957-es kiadásból. Az olvasást akarták megkönnyíteni (!) Majd idézi a Tolnay Klári féle számunkra klasszikussá vált felolvasást. Annak rádióbeli munkálatait, amikor maga a művésznő is „beleszólt a szöveg alakításába, újrafogalmazott mondatokat, rövidített vagy elhagyott részeket.” Ez azért szíven ütött.

Rendben van, lehet rövidíteni, kihagyni. Itt is kihagynak néhány fejezetet (A kiházasító egylet, Bonyodalmak, Hogyan keletkezett az országos Hírlap?) de az egyes fejezeteket rettentően megkurtítják. Miért, mennyire, kinek az érdekében- sorolhatók a kérdések. De hogy Tolnay Klári még át is írta a mondatokat? Vagy elhiszem, vagy nem, de hogy bele borzadok az tény. Soha, senkinek nincs joga átírni a szövegeket! Rövidíteni lehet, kihagyni lehet, átírni nem lehet!

Az a könyv, az 1957-es kiadás a legtökéletesebb. Volt egy 1922-es, az eredeti, volt egy 2002-es a Mikszáth kiadói, de egyik sem olyan, mint az 1957-es gazdag apparátusával, az addig ismert levelekkel. Én csak tudom, én írtam a Mikszáth-kiadós kiadás előszavát. De ez a kiadás? Hogy jut a szerkesztő ahhoz, hogy átírjon, átdolgozzon? S ez a durva, erős rövidítés! Miért, kérdezem magamtól s nem találok rá jó választ.

Kéty

2010. december 28.