2018. január 15-16-án, Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Budapesten, Szklabonyán (képes beszámoló ITT).

Íme a városi televízió riportja a salgótarjáni eseményről:

Kattintás után pedig elolvasható Molnár Éva ünnepi beszéde, valamint két híradós anyag is megnézhető az eseményekről:

Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többé nem segíthetsz.

Tisztelt Ünneplők!

Mikszáth Kálmán örök érvényű szavaival köszöntöm Önöket a nagy író szobra előtt, születésének évfordulója kapcsán.
Igérem, hogy Mikszáth szavainak intése alapján fogom elmondani ünnepi gondolataimat. Amikor egy könyvtáros felkérést kap, hogy megossza az érdeklődőkkel gondolatait Mikszáth Kálmán kapcsán, nem tud elvonatkoztatni a könyvektől és az irodalomtól.
Mi a könyvtárban azt valljuk, és számos esetben ki is mondjuk, hogy szerencsések vagyunk, hiszen olyan környezetben dolgozhatunk, amit tudósok, jeles személyiségek, irodalmi nagyok szellemisége hat át.

A példák felsorakoztatására most én nem vállalkoznék, hiszen bizonyára Önök között is lenne olyan, aki számára az én listám nem lenne teljes.
Abban azonban biztos vagyok, hogy mindannyiunknak vannak élményei az irodalommal, a könyvekkel kapcsolatosan.
Számos könyves idézet létezik ma. Mindezek közül Mikszáth szobra előtt, az ő születésének évfordulóján, én őt idézem: „a könyv olyan, mint a gomba, amilyen jóízű, tápláló az egyik, épp úgy valóságos émelygő méreg a másik.”

A mikszáthi gondolatok csak úgy kaphatnak igazolást az ember számára, ha olvasó emberré válik. Kisdiákként, középiskolásként, egyetemi hallgatóként, majd szellemi táplálékot kereső felnőttként én magam is fogyasztója voltam tápláló, jóízű könyveknek és émelygő mérgeknek is.
Ezek az élmények azonban megtanítottak arra,- mint ahogyan életünkben számos területen is megtapasztaljuk,- hogy nem kaphatunk mindig csak jóízű táplálékot.

„Egy szép regény, amelyet egykor gyönyörrel olvastunk, megér annyit legalább, mint egy szép emlék” – üzeni Mikszáth.
Mi, akik olvasó embernek valljuk magunkat, sok szép emlékekkel, számos tanulsággal, és más szemlélettel tekintünk világunkra, kapcsolatainkra, mint azok, akik az olvasást csupán közösségi oldalakra, divatos honlapokra korlátozzák. És hogy mit kezdjünk emlékeinkkel, amit a könyvekből kaptunk?

Őrizzük meg, ahogyan a könyvtárosok hirdetik, tanítsuk és adjuk át, mint ahogyan a pedagógus vagy a jó szülő teszi.

Tisztelt Mikszáth barátok, irodalomkedvelők, kedves fiatalok ! Egy élményemet szeretném Önökkel megosztani.

Az év végén, a pihenés időszakában volt alkalmam filmes változatban megnézni a Különös házasság című filmet. Középiskolás olvasási élményeim között kerestem az említett mikszáthi művet, de bevallom nem sok mindent találtam a fejemben róla. Így hát újra olvastam.

Az újraolvasás élménye további művekhez vezetett, és megértettem, hogy mit is akar üzenni Mikszáth, amikor a következőket mondta:

„Hogy mely könyvek tettek rám legnagyobb hatást? – veti fel Ön.

Minden időszakban mások – ez az én feleltem. Dickenst négyszer-ötször olvastam. És a negyedik olvasás idejében álltam talán hatása alatt.”

Mikszáth üzenetében találtam meg azt a megnyugtató bölcsességet, amit azóta már olvasóinknak is bátran ajánlok: Olvassa újra, értelmezze a mai tudásának megfelelően Mikszáth Kálmán műveit.
Az egykor kötelezőként olvasott Különös házasság című regény az eltelt évek óta teljesen más értelmezést kapott nálam is.

Amikor arra vállalkozunk, hogy megismerjünk egy írót, -nevezetesen Mikszáth Kálmánt,- két fontos dolgot nem nélkülözhetünk: ismerni illik a környezetet, ahol felnevelkedett, az iskolákat, ahová járt, a szerelmi kapcsolatait, a siker és a sikertelenség városait, pályatársait, a parlamentet, ahová képviselői munkája vitte és még számos meghatározó eseményt és fordulatot is, amelyek életútjának meghatározói voltak. és amit még nem nélkülözhetünk, az műveinek olvasása.

Ha Mikszáth Kálmán regényeiről ejtünk szót, azonosulni tudok Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténésszel, a Mikszáth Társaság Örökös Elnökének üzenetével, ami így szól:

„Az olvasó pedig olvassa Mikszáthot és élvezze a tehetség és az írói bölcsesség végeláthatatlan derűjét és szépségét.” – Praznovszky Mihálynak – Mikszáth kapcsán – nem csak ezt a szép gondolatot köszönhetjük, hanem azt a gazdag, egyedi és különleges gyűjteményt is, amit könyvtárunknak adományozott.

Számos értékünk van nekünk itt Nógrádban Mikszáthról és Mikszáthtól, de számomra mégis az a legfontosabb, hogy emlékezünk rá. Ahogyan ezt ma itt tesszük.
Ebben élenjáró a Mikszáth Kálmán Társaság, akiknek tagjai elhivatottan törekszenek arra, hogy tisztelegjenek az író előtt, és felidézzék Mikszáth Kálmánt, mégha ez csak egy kis karcolata is a nagy életműnek.

Tisztelt Ünneplők !
Ünnepi megemlékezésemben ugyan sok mindent elhallgattam, amit el lehetett volna még mondani, de bízom abban, hogy nem mondtam semmi olyat, amit el kellett volna hallgatnom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket !

Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban gyűlt össze egy kicsiny lelkes csapat. Először Péliné Bán Éva tagtársunk avatott vezetésével megtekintették az igen színvonalas Arany János kiállítást, majd néhány perces séta után szintén Bán Éva méltatta az ünnepeltet, józsefvárosi szobránál.

Az eseményről az M5 Televízió aznap esti kulturális híradójában megemlékezett.

A balassagyarmati ünnepségről: