Még az elmúlt évben, mikor Petőfi nyomában jártunk Aszódon és Gödöllőn, már készültünk az idei 200 éves évfordulóra, s terveztük, hogy a szülőházat is meglátogatjuk Kiskőrösön. Újra tervezéssel ugyan, s a tömegközlekedést választva, végül július 27-én Kiskőrösön jártunk néhányan. Igyekeztünk mindent megnézni, ami a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor tiszteletére állít emléket.

Képek az eseményről itt, a beszámoló pedig egy kattintás után folytatódik.

A buszmegállótól haladva a Szülőház felé a Petőfi téren máris egy Petőfi szobor (a város második Petőfi szobra) köszöntött ránk, emelkedett fölénk, majd Petrovics István mészárszékének emlékműve került utunkba, mielőtt a szülőház jellegzetes zsupptetős, fehér falú épületét megláttuk.

A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban az előzetes levelezést követve, fogadták Társaságunkat. Filus Erika igazgató asszony vezetésével néztük meg a Szülőházat s tudtunk meg mindent, amit a Petrovics családról, a házról, berendezési tárgyairól, a korról megismerni szükséges.

Udvarán áll a legelső köztéri Petőfi szobor, melyet a város állíttatott 1862-ben. A szülőház udvarára – valószínű a végleges helyére – a 80-as évek közepén került és 2003-ban újra restaurálták.

Tovább haladva, egy kapun átlépve a térre, emlékfal állít emléket az Aradi hősöknek valamint a Műfordítói szoborpark alkotásai is itt láthatók, ez idáig 18. (Petőfi műveit több, mint 50 nyelvre fordították le, s itt kimondottan az Őt fordítók portréi láthatók.)

Az Emlékmúzeumban a „7 év” című állandó kiállítás látható. Vezetőnk, Lapid Eszter muzeológus volt, aki szuggesztív, magával ragadó kiállítás ismertetője mindannyiunkra nagy hatással volt. A kiállítás Petőfi 7 évének alkotói időszakát (1842-1849) mutatja be, művein, kortársain, s a koron keresztül. A 7 év 815 alkotása mély nyomot hagyott a magyar irodalomban s bizonyára minden magyar ember szívében is helyet kapott néhány verse.

A kiállítások megtekintése után elhelyeztünk tiszteletünk koszorúját a Szülőháznál, ahol dr. Praznovszky Mihály, tiszteletbeli örökös elnökünk mondott néhány gondolatot a hely varázsáról, a 200 éve született Petőfi Sándor hallhatatlanságáról.

A látogatási időnkbe még belefért a János Vitéz Látogatóközpont megtekintése. A hely felé sétálva megálltunk még Szendrey Júlia szobránál is. A Látogatóközpontban Petőfi híres költeményének színtereit, alakjait, cselekményét ismertük meg interakatív, játékos módon, mely nekünk, az idősebb korosztálynak is igazi élményt adott.

Az emlékhely munkatársainak ezen helyen is megköszönjük a kedves fogadtatást és a kiállítások tartalmas, maradandó emléket adó bemutatását.

A 11 órás utazás fáradalmát enyhítette a kiskőrösi 4 óra, a hely különleges hangulatával, érzelmeivel, melyet mindenkinek át kellene élni.

Bagyinszki Istvánné, titkár