Új cd-vel jelentkezik a Dűvő, művészeti album jelenik meg Csohány Kálmánról és Madách neve is váratlan helyről kerül elő.

A Dűvő együttes új cd-je

Megjelent a Dűvő ki tudja hányadik cd-je. Még a honlapjukról sem tudtam megállapítani a sorszámot, de már a nagyon sokadiknál tartanak. (www.duvo.hu) A magyar népzene egyik meghatározó együttese Határtalan muzsika címmel adta ki új lemezét. Életük a zene, írják magukról s a lemez alcíme is sokat mond: Tisztelet a határon túli magyaroknak. Mindazoknak ajánlják, akiknek a magyar népzene határtól függetlenül olyan fontos, mint maga az élet. Gazdag és színes muzsika szólal meg, köztük természetesen palócföldi zene is. Mátyusföldi, tarcaszentpéteri, szászcsávási mezőkölpényi, magyarszováti, moldvai, vajdaszentiványi, vajdasági stb. zene szólal meg a Dűvőtöl megszokott igényes és fergeteges előadásban.

Művészeti album Csohány Kálmánról

Ha van valahol hely, ahol méltóképpen őrzik Csohány Kálmán emlékét, az Pásztó. Maga a galéria léte a legfőbb bizonyíték, hogy nem hagyják elfeledni a múlt század egyik legjelentősebb grafikusát. Most pedig Shah Gabriella jóvoltából megjelent az utóbbi idők egyik legszebb, Nógrádnak pedig legfontosabb művészeti albuma Csohány Kálmán címmel. Igen sok támogató kellett a létrejöttéhez, mert végre igényes, jól szerkesztett és tervezett, és jó tipográfiai munkával megvalósított kötetről van szó. Életrajz, műtárgykatalógus, a festő szépirodalmi munkái, szakirodalmi idézetek és persze sok-sok illusztráció. Nagyon fontos könyv, aminek talán az lesz a legjobb hozadéka, hogy az ország más tájain is kedvet kapnak Csohány kiállításokat szervezni. Miként a Tempevölgy folyóirat decemberi száma teljes egészében Csohány illusztráció tartalmaz, és persze van benne egy nagy tanulmány Shah Gabriellától is.

Írások Madáchról

Néha a legváratlanabb helyeken fordul elő Madách neve. A közelmúltban jelen meg egy új irodalmi folyóirat, a Nyugat/Ma első száma. Még nem tudom, hogy kell leírni a címét, egyelőre így rögzítem. A magát függetlennek nevező lap kéthavonta jelenik meg. (Azóta már kijött a második szám is) Az első számban egy sajátos című írás jelent meg: Mit üzen nekünk Madách? Sajátossá a szerző teszi: Nováky Erzsébet, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Jövőkutatás tanszékének a vezetője. Érdemes elolvasni, melyek azok a gondolatok, amelyet a szerző Madách jövőt látó képességhez fűz. Végső summázata: „Madách nem volt jövőkutató, de jó érzékkel fogalmazta meg a jövő legfontosabb sajátosságait: a nyitottságot, a bizonytalanságot, az alternatívák kidolgozásának szükségességét, a meghatározottság és a változás/változtatás harcát, a változó feltételek melletti döntést, az emberi cselekedetek jövőformáló erejét, a részvételi jövőkutatás aktualitását és a jövő iránti felelősség mindenkire való érvényességét.”

A második számban is van bennünket érdeklő írás. Czeizel Endre. A géniusz is ember címmel Balassi Bálint drámai életéről ír. Igen meglepő helyen, a Kazinczy Ferenc társaság 2010-es évkönyvében bukkan fel újra Madách neve. A Társaság évkönyve több száz oldalas, szerkesztője Kováts Dániel. Impozáns összeállítás, nemcsak a névadóról. Igy került bele Tusnády László írása: Történelem és látomás (Százötven éves Az ember tragédiája) címmel. Nem más ez, mint egy szép esszé, személyes vallomás a korokon átívelő, a mindig megszólító Tragédia-történetről. Az emberről, vagyis rólunk mert mi „minden történelmi szakadékból ki tudunk emelkedni, mert minél több fényt vesznek el tőlünk, annál hősiesebb a küzdelem.” Az esszé után egy nagy verset is közöl még Tusnády László Fény és szakadék címmel, de az esszé jobb.