Mikszáthról írták

Mikszáth Rohicson

Mikszáth betegsége elsősorban léguti volt, sokat köhögött, hamar megfázott, gyenge volt a tüdeje, talán asztmás is volt. Tíz évig járt Gleichenbergbe, erre az ausztriai fürdőhelyre. Mondhatjuk, fürdőorvos függő volt, hiszen az itt gyógyító Závory Sándor nyugdíjba ment s így már Mikszáth sem jött ide többet.

Nem tudni kinek a tanácsára, talán háziorvosaiéra, választotta Rohicsot, amely hasonló klímával és gyógyító eljárással rendelkezett. Itt is talált egy nagyszerű fürdőorvost, Gámán Béla személyében, aki kb. tíz évig kezelte itt nyaranta, több hétig.

Mikszáthnak ez az időszaka nincs feldolgozva pontosan, amikor írtam a fürdőkúráiról, én magam sem jártam ennek utána alaposabban. De amit tudunk, az fontos.

Igy például 1904-ben egy levelet ír kiadójának vagy a főszerkesztőjének, Nagy Miklósnak a Vasárnapi újságba. Ebben egy cikkét küldi el, ami valószínűleg itt íródott. Ez az István szoba, asztaltárságának története.

De még ennél is fontosabb felesége feljegyzése, aki szerint Mikszáth már ekkor és itt Rohicson a megírandó Jókai életrajzzal foglalkozott. Szorgalmasan rendszerezte, jegyzetelte a készülő regény (mellesleg a legjobb magyar irodalmi életrajzi regény) tartalmát, adatait. Szokása ellenére még sétált is, pedig nem szeretett, hogy Keszler Józseffel még a séta alatt is Jókairól beszélgethessen. Több hétig volt itt, megvárta Beöthy Zsoltot, hogy vele is Jókairól tárgyaljanak, lévén Beöthy szintén komáromi születésű. Hazatérve aztán Mikszáth nekifogott a regénynek, tehát nyugodtan írhatjuk, ez volt a Jókai életrajz megszületésének színhelye s ez nem kis kultusz-tény.

1909-ben szintén a felesége írja le, egy hónapot töltöttek Rohicson. Gámán Béla akármennyire noszogatta nem volt hajlandó semmilyen szénsavas kúrára, pedig nagyon ráfért volna. Főleg ugy, hogy előtte volt az írói jubileum s a törékeny egészségű írót igencsak megviselte már ekkor a sok program, a készülőüdés.
Erről az időről is maradtak fenn levelei. Így pl. éppen az irodalmi jubileum elvi kérdéseiről ír egy levelet (július 14. után) az egyik szervezőnek, Rudnayné Veres Szilárdának, itt írja, hogy három hétig marad Rohicson. A július 18-án itt keltezett levelében, amelyet Benczúr Gyulánénak irt, szerepel a leghíresebb rohicsi esemény.
Azt írja hogy pocsék az idő, esik az eső, „itt ülök egy bolond nagy tölgyfa alatt, melyen a stájerok udvariasságából a Mikszáth-Eiche táblácska fityeg” Vagyis a helybeliek annyira örültek, hogy Mikszáth visszajáró vendég Rohicson, hogy kedvenc tölgyfáját ezzel a táblával jelölték meg. (Megjegyzem: valóban volt ilyen fa s tábla, fotográfia is van róla!)

Kedves kiegészítés, hogy 1905-ben ír egy levelet barátjának Gajári Ödönnek. Ebben említi fürdőorvosát Gámán Bélát s egy rohicsi történetet. Ez a legszebb, hiszen ebben írói sikereinek titkáról vall. Közismert lesz a történet, később meg is írja: a rohicsi fürdőben volt egy magyar szakácsné-beteg, akinek Mikszáth adott egy művét olvasásra, mondhatjuk tán a Szent Péter esernyőjét. A szakácsnő elolvasta s gyanakodva mondta az írónak: „Ugyan menjen! Hisz ilyet én is tudok irni!” Ez volt a legnagyobb irodalmi sikere, írja Mikszáth.

A korábban említett tölgyfa-jelölés adja az ötletet, hogy miként Gleichenbergben, itt is a fűbe, a parkba tegyünk egy Mikszáth táblát. Az ott egy nagy méretű, ferdén elhelyezett kőlap, rajta egy bronz Mikszáth portré – én adhatok a gyűjteményemből – s a táblán két nyelven a szöveg. Valahol a kúrszalon bejáratánál van.
De ez csak egy ötlet, a lehetőségeket a helyszínen kell majd eldönteni.

Praznovszky Mihály
2010. május 9.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25