Szalatnai Rezső a kiváló hajdani irodalomtudós, újságíró írta egy helyütt Mikszáthról:

„Mikszáth boldog volt, akár Arany, hogy bölcsője magyarnak ringatta. Nem kívánkozott idegenbe, , nem járt külföldön, műveiben nem utazik másutt, csak idehaza. Ez nem vidékiesség, hanem mélységes hűség. Petőfi is ilyen volt, s még hányan, alföldiek, tiszahátiak, felvidékiek, erdélyiek és s dunántúliak.”

Mindezt a Két hazában egy igazsággal című gyűjteményes kötetben olvassuk (Magvető, 1982., 405. oldal) Ebben a kötetben van még egy mini esszéje az Új Zrínyiászról, és több helyen említi még Mikszáthot. De ír Drégelyről is pár sornyi remeklést.

Megnéztem a másik kötetét: Arcképek háttérben hegyekkel, (Bp, 1969, , Szépirodalmi kiadó)s abban is van egy Mikszáth-írása: Mikszáth Kálmán iskolái címmel. (Mellé egy Madách is: Madáchéknál Alsósztregován.)

S még egy kötet: születésének 100-ik évfordulóján jelent meg Pozsonyban az Elfeledett esszék című kötete a Lilium Aurum kiadónál, s abban is van egy szép írása: Mikszáth Kálmán ötven éve. 1960-ban íródott, a halál fél évszázados évfordulóján.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27